Végre vége volt a sulinak. Megvártam még Hel és Claire elmentek, aztán Marianaval kettesben tudtunk hazaindulni.

-Akkor már értem, hogy mért voltál feketében pénteken. És már azt is, hogy mért nem mondta el az osztályfőnök, hogy mért költöztél ide.

-Igen...De nem élhetek örökké gyászban?-mondta enyhe mosollyal, majd a füle mögé a hosszú fekete haját.

-Pontosan tudom, hogy miről beszélsz.

Nem kérdezett rá. Inkább megvárta, hogy magamtól elmondjam.

-8 éves voltam, mikor anyukám meghalt. Az erdőben találtak rá. A rendőröknek fogalmuk sincs mi történhetett vele. Apámnál pedig tavaly daganatot diagnoztizáltak és...

-Édes Istenem!...Vicky! Nagyon sajnálom.

Nem akartam ezzel tovább foglalkozni. Nem akartam, hogy újra eszembejusson anyám és apám boldogsága. Mert az szenvedést keltett bennem.

-És...most ki vigyáz rátok?Úgy értem...

-Az állam apánk testvérénél, Robbie bácsinál helyezett el. De ő ausztráliában dolgozik. És folyamatosan küldi a rengeteg pénzt, hogy kifizessem a számlákat meg ilyenek.

Elképedve nézett rám, én pedig csak újra és újra próbáltam elfelejteni az imént említetteket.

-De Claire és Helen elfeledte velem ezeket. És úgy élhetek mint bárki más.

Elmosolyodtam.

-Tudod...amikor valaki mindennek lehordjai a szüleit. Amikor Helen a pokolra kívánja az övéit, akkor bele sem gondolnak mi lenne nélkülük.

Hihetetlen volt, hogy mennyire megértettük egymást. És végre ő is megnyílt nekem.

-És van testvéred?

-Igen. A neve Adam. Talán találkoztál vele. Egy évvel fiatalabb mint én. Ő is a suliba jár.

-Nem. Mesélj róla!-kérlelte lelkesen

-Nos, igazából eléggé sok gond van vele... Bulizik a haverjaival, nem tanul. És a barátnője egy kiéhezett liba. De jól kijövünk egymással és ez a lényeg.

-Ezt hogy érted?

-Bree magcsalja Adamet az egyik végzőssel, Davvel. De ezt Adam nem hiszi el. Teljesen elvakítja a szerelem.

-Igen. Ez sajnos gyakran előfordul..

Az egész délutánt vele töltöttem a kávézóban. Aztán mikor hazamentem felmentem a szobámba. Levágtam magam az ágyra. És a tévézgetésből alvás lett.

(Vicky)

Az édes álmot a telefonrezgés szakította meg. Pislogva nyitottam ki a szemem. A szobámban sötét volt. Csak az utcai lámpák világítottak be enyhén. Lekaptam az éjjeli szekrényeről a strasszkövekkel teli telefonom.A kijelzőn Adam száma villogott. Lenyomtam a fogadás gombot, majd a fülemhez emeltem.

-Adam?Hol vagy ilyen későn?-kérdeztem kómás hanggal

-Vicky! Én vagyok az, Helen.

-Szia...! Hol vagytok? Adam is ottvan?

-Igen. De Vick nagyon nagy gáz van...

-Helen mondd már mi a fene van!-aggodalmaskodtam

-Bree meghalt.

Mivan? Meghalt? Bree? Annyi kérdés jött elő egyszerre bennem hogy azt sem tudtam mit csináljak. Félelmemben a vérem is megfagyott.

-Hol vagytok?

-Conradnal.

-Két perc és ott vagyok.-jelentettem ki majd levágtam a telefont és fejt vesztve rohantam ki a házból.