(Vicky) 2010.10.04. Kora reggel

Korán keltem. Nem is hittem volna, hogy képes vagyok rá. Adam már elindult otthonról. Elkészülődtem. A kereszteződésnél találkoztam a lányokkal, majd együtt mentünk a suliba. Az első óránk matek volt. Mikor becsöngettek mindenki leült a helyére és a tanár kiosztotta a dolgozatokat.
-Vegyük úgy hogy elmondtam, hogy 45 perc áll a rendelkezésetekre s a többi, s a többi.-mondta orrhangon a tanár, majd leült az asztalához
Egyszerűen borzalmas volt. Minden kérdést betippeltem, ami azt a tényt támasztja alá, hogy buta vagyok. Illetve ez nem teljesen igaz. Csupán inkább a humán tantárgyakból vagyok jobb.
Felpillantottam. A többiek serényen ikszelgették a négyzeteket. Le voltam fagyva. Inkább hagytam a fenébe az egészet. Minden egyes perc egy öröggévalóságnak tűnt. Nagy megkönnyebbüléssel álltam fel mikor végre kicsöngettek.
Mindenki leadta a dolgozatát, majd heves léptekkel rohantunk a lépcsőn mire elértük a hatalmas kémia termet. Eléggé be voltam rezelve. Tudtam, hogy Clairet és Helent úgy is egymás mellé osztják be a kísérletnél így nekem jut valaki más...
A tanár is megérkezett, majd bement a raktárba és kihozott minden szükséges tárgyat ami kell.
-Oooooooooké. Na nézzük csak! Lee Zorával fog dolgozni. Claire Helennel. Richard Georgal. Tyler Evelynnel. Sue Gillel. Daniel Freddel. Ben Albertel. És... Áhh pont két ember madart! Vicky Marianaval.
Na ne! Csak ezt ne! Eddig sikerült minden probléma nélkül hanyagolni Mariana társaságát, de persze a sorsnak ebbe mindig bele kell szólnia. Mért nem lehet csak egyszer az amit én akarok?
-Vicky ülj Mariana mellé!-utasított a tanár
Mit tehettem volna? Kijelentem, hogy "Nem. Köszönöm szépen. Én tartózkodom. Nem szándékozom résztvenni az osztályközösség aktív életében, főleg azzal a lánnyal kísérletezni aki olyan modortalan volt velem amilyet még maga Isten sem látott."? Ezért közömbös arcal ballagtam hátra a leghátsó padba, majd leültem Mariana mellé.
Érdekes módon most egészen normálisan nézett ki. Élénk narancssárga pólót, farmerszoknyát, és topánkát viselt. Mint ha színt vittek volna az életébe... Még néhány karperec is fityegett a csulóján.
A tanár mindenkinek kiosztotta a felszerelést, avagy a tálcát, a borszeszégőt, a cukrot, a vizet a vasháromlábat, a gyufát, egy azbeszthálót, egy hőmérőt, a főzőpoharat, egy-egy szemüveget illetve köpenyt.
Felvettük a "védőszerelést". Nem szóltam Marianahoz. És ő sem hozzám.
Mikor a tanár visszaért a helyére kiadta az utasítást.
-Olvasszátok fel a cukrot, majd keverjétek bele a vizet! A füzetetekbe jegyzeteljétek a molekulális változást!
Mindenki hozzálátott a munkához. És mivel nem akartam ismét egyest kapni ezért úgy gondoltam jó képet vágok a dologhoz.
-Oké...Akkor gyújtsuk meg a borszeszégőt. Pontosabban jó lenne ha te csinálnád, mert nem vagyok képes rá- mondtam fél mosollyal
Levette a fedelet, majd a gyufa segítségével meggyújtotta a borszeszégőt.
-Szeretnék bocsánatot kérni.-mondta miközben betolta a lángot a vasháromláb alá.
Mivan? Ez tényleg hozzám beszélt?
-Borzasztóan érzem magam amiért ilyen csúnyán viselkedtem, miközben te segíteni akartál. Csak...Ideges voltam.
Felrakta a főzőpoharat benne a cukorral, hogy tudjon olvadni.
-Semmi gond.-mosolyogtam-Nekem is vannak rossz napjaim.
Nem mondott semmit csak egy féloldalas mosolyt véltem feltűnni.
-És...szabad tudnom mért voltál ideges?
-Az első napom a suliban. Ne csodáld!
-Hát...
-Tudtam én
-Szerintem az nem éppen volt meleg kezdet...az idegesség nem mentség. Valami más van a háttérben igaz?
Látszott rajta, hogy nem akar róla beszélni. Nem hagytam magamat. Túl nagy volt a kíváncsiság.
-Figyelj! Bennem bízhatsz!-mondtam bíztatóan mosolyogva
Vett egy nagy levegőt.
-Két hete történt. Annyira gyorsan történt minden.
Egy pillanatra becsukta a szemét és közben láttam rajta ahogy újra átéli a történteket.
-A legjobb barátnőmmel, Lillyvel mentem a nagymamám egyik ismerőséhez, mert halálos beteg, és a nagyi megkért, hogy vigyük el neki a gyógyszereit. Taxival mentünk. Zuhogott az eső. Egyszer csak...-kicsit összehúzta a szemöldökét- a kocsi megcsúszott. Pörögni kezdett. És aztán neki mentünk egy fának.Csak én éltem túl. A sofőr és Lilly belehalt.
Próbáltam figyelni, de sehogy sem fért abba a bugyuta fejembe, hogy ezek után hogy járhat egyálltalán közösségbe.
-U...U...Uram Isten!...Sajnálom Mariana
Zord fájdalom jelent meg az arcán.
-Köszönöm. Jó, hogy elmondhattam valakinek.
Végre enyhén elmosolyodott és visszazökkent a valóságba.
A cukor teljesen elolvadt. Mikroszkóp alá tettük. Lejegyzeteltünk minden észre vételt. Beleöntöttünk a vizet is majd ugyan így jártunk el a keverékkel. Elzártam a borszeszégőt.

(Vicky) kicsit később

Megkaptuk az ötösünket. Marianaval a kicsöngetés után együtt mentünk a spanyol terem felé.
-Ezért költöztél Jorvickba?
-Igen a nagymamámmal. Nem akartam Bleringfreeben lenni. Csak arra emlékeztetett...
-Elhiszem Mariana.-mondtam teljes együttérzéssel
-Hívj csak Annának! Azt jobban szeretem.-mosolygott.
-Rendben Anna.-vigyorogtam
Bementünk a terembe majd leültünk a helyünkre. Az egész háromnegyed óra spanyol hadobálásból egy szót sem értettem így könnyű volt végigvészelni.
Végre elérkezetz az ebédszünet. Mindenki tódult a hatalmas ebédlő felé.
-Hmm...Hamburger.-mondta Helen ravaszan
Elvettük a tálcánkat az ebéddel együtt majd leültünk a szokásos asztalunkhoz, Hellel, Clairrel, Tylerrel, Shownal, Davvel, Evelynnel és Claudiával. Enni kezdtünk.
-Hogy sikerült a kísérlet?-kérdeztem a lányoktól miközben kivettem a hamburgeremből az uborkát
-A nagy pletykálásban véletlenül odaégettük a cukrot, úgyhogy gondolom nem meglepő ha azt mondom 1-es.-nevetett Claire
-Meg sem lepődök.-vigyorogtam
-És nektek hogy sikerült?Mi volt Marianaval?-kíváncsiskodott Helen
-5-ös lett.
Talán még életemben nem hagyta el ilyen mondat a számat ezért a többiek is ledöbbentek.
-Wooow! Gratulálok.
-Köszi-mosolyogtam
-És....Mi a mai program?-kérdezte Claire
-Ma nem érek rá. Adammel megyek vásárolni
-Mióta jársz te az öcséddel bevásárolni?
-Amióta élek.-nevettem
Nem akartam hazudni nekik, de csak így lehetett megoldani, hogy egy kicsit jobban elbeszélgessek Annával...

Az ebédlő a suliban

Matekterem

Kémiaterem