(Vicky) 2010.10.03. 10 óra

Nem sokat aludtam. Elmentem fürdeni és csináltam valami reggelit. Amikor visszamentem a szobába Helen még mindig aludt. Nem akartam felkelteni, ezért lementem az alsó szintre. Kapcsolgattam a tévét, majd Adam is lejött az emeletről.
-Hallom klassz buli volt. A fenének kell nekem minden jóról lemaradni.-mondta teljes iróniával, majd leült mellém a kanapéra
-Jajj te szegény!-vigyorogtam.-Egyébként sem volt olyan nagy szám.
-Mindig ezt mondod ha valami jó volt.
-Nem igaz.
-16 éve ismerlek.
-Nem is olyan sok...
Elnevette magát majd felállt és viszament az emeletre. Kis idő után csöngettek. Lustán áltam föl a kanapéról, majd nyitottam ki az ajtót. Claire volt az...Két doboz konyakos csokival a kezében. Köszönés nélkül megölelt, majd az egyik csokit a kezembe nyomta.
-Ne haragudj rám Vicky!-elővette a kutyaszemeit, ami nem hatott meg eléggé
-A bocsánatot nem lehet holmi méregdrága csokival megvenni.
Bementünk a lakásba.
-Nézd Claire! Én nem haragszom rád és nem akarok neked rosszat mivel a barátnőm vagy, de ha Shown rájön akkor ennek rossz vége lesz. És...Nem értem mért teszed ezt vele.
-Részeg voltam. És szeretem Shownt. És ebből kifolyólag nem is fogja megtudni.-mondta kis parancsolással a hangjában
-Claire...-sóhajtoztam- Meg sem érdemled őt.
-Majd szakítok vele.
Az arca meg se rezzent. Mint ha nem is tudta volna mit beszél.
-És...Mi lesz a bűntudattal?
-Semmi. Egy csöppnyi sincs bennem.
Olyan gonoszan néztem Clairre ahogy csak tőlem tellett. De annyira szerettem azt a bolondot hogy nem akartam bántani.
-Felejtsük el ezt az egészet rendben?
-Jó. Legyen-mondta boldogan majd ismét megölelt.-Jut eszebe...Hol van Helen?
-Alszik.

(Helen) 11 óra

Ahogy felkeltem a nap fénye égette a szememet. Gondoltam Vicky már fent van, mert nem volt mellettem. Elmentem a fürdőbe. Vettem egy forró zuhanyt,felöltöztem majd felfogtam a hajamat. Lesétáltam a lépcsőn, majd a nappaliban Vickyre és Clairre találtam.
-Őhmm...Helló.-mondtam zavarodottan

(Claire)

Helen ott állt mögöttünk
-Helló álomszuszék!-nevetett Vicky
Helen tisztában volt vele, hogy kibélkültünk, mivel széles vigyor jelent meg az arcán.
-Óhh lányok nekem mennem kell. Anya kettőre ér haza és még hívnom kell a takarítókat, hogy eltűntessék a buli maradványait.

(Vicky)

A délelőtt nagyrészben azzal telt el, hogy a kertben napoztunk és koktéllal frissítettük magunkat. Aztán Helen is hazament. Az ikreket el kellett vinnie a fociedzésükre. Főztem egy kis vacsorát, és mire Adam 6-ra hazaért, készen is voltam.
Szia!-mondtam neki mikor befejeztem az asztal terítését.
-Szia!
Ledobta a táskáját, majd leült az asztalhoz.
-Éhes vagy?-mosolyogtam
-Ja.
-Akkor jó.
Letettem az asztalra a sültkrumplit meg a steaket és enni kezdtünk. Látszott Adamen, hogy valami nem stimmel. Nem akartam felzaklatni ezért csak óvatosan kezdtem hozzá.
-Milyen napod volt?
-Jó.Miután ti Clairnél buliztatok én átmentem Breehez.
-Adam nem gondolod, hogy elég volt már a próbálkozásaidból?Úgy értem...nem hinném, hogy szeret téged. Csak kihasznál. Azt hiszed, hogy miután lelépsz, sírva fakad a hiányodtól? Megcsal téged. Davvel.
-NEM VAGYOK MÁR KIS GYEREK. Amióta anya és apa meghalt egyfolytában parancsolgatsz és mindenbe beleütöd az orrod.-egy határozott mozdulattal felállt, majd felment az emeletre, a szobájába.
Hát ezt szépen elrontottam... Gyorsan utána mentem.
-Adam ne haragudj! Csak...nem akarom, hogy bajod essen.
-Mért?Mért nem tudsz egyszer az életben egy picit is bízni bennem?
-Benned bízom. Breeben nem.
Nem nézett rám. A parkettát bámulta.
-Nem fogok beleavatkozni az ügyidbe. Azt csinálsz amit akarsz..-enhyén rámosolyogtam majd átmentem az ő szobájából, az enyémbe
Nem vártam a sulit. Semmi kedvem nem volt a matekdogához, sem a kémia kísérlethez, sem a Marianaval való találkozáshoz...