Kicsit később (Helen)

Vickyvel mind a ketten hazamentünk, hogy Claire összetudjon szervezni mindenkit a bulira. És mivel az anyja egész éjszaka dolgozni fog, sejtés nélkül végbe mehet az egész. Milyen mázlista egy csaj... Úgy beszéltük meg, hogy kilencre megyünk vissza hozzá, adigra már mindenki ott lesz. Csináltam néhány szendvicset, hogy ne üres kézzel menjek. Betettem őket egy dobozba majd felmentem a szobámba és kipakoltam a szekrényemet. Egy rózsaszín combig érő dekoltált ruci mellett döntöttem. Kisminkeltem magam, illetve átvasaltam a hajam. Betettem a mentő felszerelést. Fogkrém, zsebkendő, telefon, ragtapasz. Felvettem az újjonnn szerzett magassarkúm és lerohantam a lépcsőn, ahol összefutottam az öcsémmel.
-Te még is hová mész ilyen későn?-kérdezte az apró tökmag
-Phil! Anya elengedett, szóval iszkini vissza a klónodhoz!
Rámnyújtotta a nyelvét és elrohant.
Az öcséim egyszerűen elviselhetetlenek voltak. Mindig szivattuk egymást, de jó testvérek vagyunk. Ám ami megnehezítette mindenki dolgát, hogy ikrek voltak. Mint két tojás. Csak én, anya és apa tudta melyikőjük Phil, vagy Bill.
Felvettem a bőrdzsekim, majd elindultam Vickyhez.
Bementem a hatalmas virággal borított kapun és csöngettem. Vick kinyitotta az ajtót. Hihetetlenül dögös volt. Egy flitteres toppot és egy szürke egészen rövid farmert viselt. És a Deicmann-os csatos magassarkút amit velünk vett nem is olyan rég.
-Csajsziiii!
Megöleltük egymást és mosolyogva mentünk be a lakásba.

(Vicky)

Helen nagyon szép volt. És életvidám, mint mindig.
-Héjj Vick! Te... mit gondolsz Shownról?
-Amióta összejött Clairrel máshogy nézekrá, de amúgy ettől eltekintve jó barát.
-Igen. Nekem is ez a véleményem.
Mindig is kedveltük egymást Shownal. Bár a két évvel ezelőtti nyáron beindultak közöttünk a dolgok.
Minden egyes év május végétől indul egy tábor. A neve Soon. Szinte mindenki elmegy rá, ezért is minden május végén a suli bezár, mert nincs diák, aki bejárna. A mindenkibe nem tartozik bele Claire. Legalább is a két évvel ezelőttire nem tudott eljönni mert valami allergén tünete volt. Szóval neki fogalma sincs arról, hogy én akkoriban nagyon is kacsintgattam az ő  Shownja felé, aki viszonozta a közeledést. Ám ez azóta már rég elfeledett történet, ezért Clairenek nem is kell ezzel tisztában lennie.
Valami fura illat zökkentett ki a nosztalgiázásból.
-Ez meg micsoda?-kérdeztem csodálkozva Helentől
-Őhm...Hát csináltam néhány szendvicset.
Elnevettem magam.
-Én maradtam a mirelit pizzánál meg a chipsnél.
-Jajj Vick ne máááááááár! Tudod hogy utálom a hűtött dolgokat. Mért nem szoltál hogy én magam süssek pizzát?
-Mert gazdaságosabb.
Ránéztem az órára.
-El fogunk késni.-siettettem
Helen már nem is szólt semmit. Adtam egy puszit az alvó kutyuskémnak, Poppynak, majd indultunk is.

(Vicky) 9:14

Már az utca végéből lehetett hallani a tomboló zenét. Sétáltunk még néhány métert, majd elértük a hatalmas házat. A látvány eléggé érdekes volt...
A  kerti kapu tárva nyitva volt, a medencében egy csomó ismeretlen fürdött mindenféle méregdrága bikiniben meg fürdőgatyában. Az előkertben az összes virág le volt taposva. A ház körül vagy nyolc részeg lány énekelt.
Felmentünk a kislépcsőn és bementünk a házba.
A nappaliban 50 ember táncolt. Hárman a kanapén felváltva csókolgatták egymást. Körübelül huszan leragadtak az italpultnál. Az egyik sápadt, vöröshajú, szeplős lány, aki ismerős volt, ugyanis a történelem tanárunk lánya volt, hányásra fakadt.
Kerestem a szememmel Clairrel, de sehol sem találtam. Helennel elindultunk a pulthoz. Ittunk pár vodkát és miután már kezdtünk feloldódni, beálltunk a táncosok közé.
Nem tudtam menyi idő telhetett el, de biztosan elég sok, mivel Helen is elkezdett hányni. Felment az emeletre. Én addig hejetfoglaltam, és figyeltem a gusztustalanabbnál gusztustalanabb eseményeket.

(Helen)

Egyik pohár után jött a másik. A gyomrom égni kezdett...Nem bírtam tovább. Egy zsepivel gyorsan áttöröltem magam majd felrohantam az emeletre, a vécébe.
Claire soha senkit, SEMMIEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT sem engedne fel az emeletre. Kivéve persze engem meg Vickyt.
Hánytam még néhány sort, majd kiöblítettem a számat és lehűtöttem az arcomat hidegvízzel. Kezetmostam, majd kijöttem a vécéből. De...Valami...valmi nagyon durvát hallottam. Claire szobájából jöt az egészen különös effekt, amit később be is azonosítottam. Cuppogások voltak. Alig észrevehetően résnyire benyitottam Claire szobájába. Azt hittem álmodok. A diákönkéntes, Richard Conrad és a mi Claire Cebbelünk nyalták falták egymást. Elállt a lélegzetem!

(Vicky)
    
Úgy döntöttem mégsem üldögélek egymagamban, szóval felálltam és próbáltam elindulni valamerre. Hála Istennek megpillantottam Shownt, aki éppen a gigantikus nappali másik farkában üldögélt. Odabotladoztam hozzá.
-Szia!
Rámosolyogtam, majd leültem a mellette lévő székre.
-Vicky Greenwood egyedül tartózkodik egy buliban? Ez nem létezik. -viccelődött majd megölelt.
-Claire eltűnt. Helen pedig felment megcélozni a vécét.
-Óh értem! Én nem rég jöttem, szóval nem csoda ha nem találok senkit. Eléggé idegen itt mindenki. Ki ez a sok ember?
-Ismered Clairet...Neki nem számít hogy kit ismer, csak sok legyen.-mosolyogtam- Amúgy én már három és fél órája itt vagyok és Claire szerint ha egy buliban a tekinteted összekeveredik valakivel akkor kötelességed bejelölni őt facebook-on.-nevettem
-Akkor biztos jó sok ismerősöd lesz-röhögött.-De látszik hogy már jó ideje itt vagy. Eléggé be vagy szívva.
-Héjj!Ne heccelj!Inkább igyál te is velem!- vigyorogtam.
Töltött két martinit. Le is húztúk. Táncoltunk, utána  megint beszélgettünk és közben oldodtuk magunkat az itallal majd ez megismétlődött egy párszor.
A röhögcsélésünkben elfelejtettem mindent. Valyon hol van Helen és Claire? Nem is érdekelt. De barátnői kötelességemnek éreztem, hogy feltegyem magamnak ezt a kérdést, mert ha nem tenném, rossz barátnő lennék.
-Elmondtad már neki?
-Öhh...Tessék?
Úgy álltam ott mint valami bolond mert fogalmam sem volt mit kelett volna elmondanom.
-Hogy te és én a tavaly előtti táborban...
-Óhh! Öhmm...Nem. És nem is áll szándékomban.-mondtam majd lehúztam még egy pohárral.
-Miért?
-Mert rosszul esne neki.
Nem akartam belekezdeni a szokásos szövegbe ami a barátság szabályzatáról szólt.
-Szégyenled?
-Neeeeem. Dehogy is. Csak inkább elkerülném azt a helyzetet mikor Claire elkezd tajtékozni.
Shown nem mondott semmit, csak töltött egy újjabb poharat. A DJ a Pyramid című számot tette fel. Kicsit kínosnak tarottam hogy két barát egy lassú számra táncol. Arra gondoltam, majd elhülyéskedjük az egészet. Ám nem így lett. Teljesen máshogy viselkedett velem. A derekamat kicsit gyengébben mégis magához jobban vonzotta. Szinte teljesen összeért a testünk minden porcikája. Valamint az arcunk is csak leheletnyire volt távol egymástól. Teljesen magához ölelt. Annyira zavarban voltam...A legjobb barátnőm pasijával lassúzok. De nem bántam. Aranyos volt. És az illata...Elképesztően őrjítő volt. És a szám vége felé az arcunk már teljesen összeért.
Tudtam hogy meg fog csókolni. Éreztem ahogy a bőre szinte felgyullad attól a különös érzéstől, ami a gyomrodat is megremegteti. Ám igaz erre a hangulatra még a rengeteg alkohol is rásegített, ezért úgy döntöttem hagyom neki.
Már szinte összeértek az ajkaink. És mégegykicsit....És mégegykicsit. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS...
-NA VÉGRE MEGVAGY!-üvöltötte Helen mert a hangját elnyomta a dübörögtető zene.
-Hol voltál ennyi ideig?-kérdeztem a felzaklatott Helentől
Válasz helyett megfogta a csuklómat és elhúzott Showntól.
-Mi a büdös góshenger fészkes fene folyik itt Helen?
-Az a helyzet, hogy amíg Shown itt van, addig Claire fennt szórakozik Conraddal.
-RICHARD CONRADDAL?
-Azzal.
-Atya ég...
-Amíg a ő fent hetyeg addig mi itt lent szívjuk az izzadságszagot.
-Lépjünk le innen!-javasoltam, majd mind a ketten a hatalmas ajtó felé indultunk.
Tudtam, hogy Shown arra várt, hogy visszamenjek hozzá. Ezért meg is tettem.
-Adam hívott. Haza kéne mennem...
-Rendben...
Láttam rajta hogy kicsit csalódott volt, de valahol kis boldogságot is érzett. Nem igazán tudtam kiigazodni rajta. Bár én senkin sem tudok.
-Még találkozunk-mosolyogtam majd kimentem Helennel a kapun, és elindultunk a Völgy felé.
A Völgy egy csodálatos hely. A városunk legmélyeb pontja. Ott található az államok egyik legszebb tava az Eye tó. Egy kegenda szerint, azért hívják így, mert régen egy boszorkány egy szellemet küldött a városra, ami egy vak viziszörny formájában jelent meg a tóban. A tavat persze számtalanszor átkutatták, de efféle viziszörnyet nem találtak.
Fél óra után le is értünk a Völgybe. Este még szebb volt. A szentjánosbogarak  fénye a hatalmas fűzfa mellett, a tó viztükrében megcsillámlott a hold.
-Emlékszel Vick mikor hat évesen belöktük Clairet a tóba?-nevetett Helen
-Még szép! És mikor felmásztunk a fűzre és beakadt a szoknyája az egyik ágba és elszakadt?
-Az durva volt! Szegény Claire...Mindig ő szívott a legnagyobbat.
A hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Átsétáltuk az egész Völgyet, és egyszer csak a telefoncsörgésemre lettünk figyelmesek.
A kijelzőn hatalmas betűkkel az alábbi villogott: Bejövő hívás: Claire
Felvettem és kihangosítottam.
-Igen?
-Hol a fenében vagytok már?
Alig hallottunk valamit annyira erős volt a háttérzaj.
-Mi? Még hogy mi vol vagyunk? Ne haragudj Claire de  mi ott voltunk. És nem azért mentünk oda hogy kent rázzuk a rongyot egy csomó idegennel, amíg te Conraddal tiki-takit játszol.
Zavarba jött. Habozni kezdett.
-Elmondtátok Shownak?
-Nem. Majd te elmondod neki. Ha akarod...
-Köszönöm Vicky!
Kis csönd.
-Nem akartok visszajönni? Hogy...ezt megbeszéljük?-kérdezte Claire teljes reménnyel.
-Már hajnali fél öt. Helen nálam alszik és majd reggel találkozunk.
-Rendben.Jóéjt...
Letettük.Hazamentem Helennel majd lefeküftünk az ágyamra, és szó nélkül elnyomott minket az álom.

Poppy(Vickyék kiskutyája)